Bonifác Mester a nevem,

Meséimet mesélgetem:

Hol veszít a rossz és gyÅ‘z a jó.

Rendes mesében így való.

 

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer a kerek erdÅ‘ben három állat: a róka, a farkas és a nyúl. Még sok másik állat is élt az erdÅ‘ben, de ez a mese most nem róluk fog szólni. Szóval a róka, a farkas és a nyuszi világ életükben országos nagy barátok voltak, sülve-fÅ‘ve együtt játszottak. LegfÅ‘képpen színházat. Akadt is közönségük bÅ‘ven, mert kicsik-nagyok remekül szórakoztak a darabok közben. Volt zene, díszlet, jelmez, minden, ami kell.

Aztán egyszer borzasztó hideg tél jött, még a hosszúszÅ‘rű tacskók is irhabundában jártak, a meztelencsigák meg ki se dugták az orrukat az albérletbÅ‘l. A róka, a farkas meg a nyuszi azt se bánta volna, ha jégcsap fagy a bundájukra, csak színpadra állhassanak. De nem szabadott. A szigorú parancs szerint nem hogy színházat, még hóangyalkát sem lehetett csinálni. Attól féltek: a végén az egész erdÅ‘ lebetegszik.

Így mit volt mit tenni, a három jó barát elköszönt egymástól, majd hazabandukoltak. Mindannyian úgy döntöttek, hogy téli álmot fognak aludni - ahogy a medvék, pelék, sünök és denevérek.

Odakint hullott a hó, hatalmas buckákat fújt az odúk elé a szél. A róka, a farkas és a nyuszi pedig azzal a melengetÅ‘ gondolattal hunyta le a szemét, hogy amikor felébrednek, újra sütni fog a nap, újra felállíthatják szeretett díszleteiket és újra csivitelÅ‘ erdÅ‘népével lesz tele a nézÅ‘tér. Mert erre vágytak a világon a legjobban. 

Kicsik vagyunk, székre állunk.      Onnét egy nagyot kiáltunk,
Hogy mindnyájan meghalljátok: Boldog új évet kívánunk!